Mely módszer alapján kell az útlevélhez szükséges értékeket mérni?

Mit kell konkrétan tennie

Mit várnak el Öntől

Az ESPR 39. cikke előírja, hogy a terméktájékoztatóban szereplő értékeket az erre meghatározott módszer szerint kell mérni vagy számítani — nem a gyártó vagy importőr saját belátása szerint. Ez a cikk keretet ad; az egyes termékkövetelmények konkrét mérési módszere a delegált aktusból származik, amelyet a sávok tekintetében még meg kell határozni az ESPR 5–7. cikkelye alapján. Az abroncsok terméktájékoztatójánál ez a téma nyitott, de a rendelet felépítése már jelzi, hogy a vállalatok mire számíthatnak.

Mérés meghatározott módszer szerint, nem a saját belátás szerint

Az ESPR 39. cikke előírja, hogy a tájékoztatóban szereplő értékeknek megbízható, pontos és reprodukálható mérésekből vagy számításokból kell származniuk. A 10–100 fős vállalat számára ez azt jelenti, hogy a saját tesztberendezés, az összehasonlítható termékek alapján készített becslés vagy az olyan módszer, amely belsőleg „logikusnak

Az újratermelhető eredmények mint próbaköve

Az article 39-ben szereplő központi fogalom az, hogy egy másik fél ugyanazzal a módszerrel hasonló eredményre kell, hogy jusson. Ez közvetlenül olyan témákat érint, mint hogyan határozható meg a banda gördülési ellenállási osztálya, hogyan állapítható meg a tapadás nedves útburkolaton és hogyan rögzítik a gördülési zajt decibelben. Ezekhez a tulajdonságokhoz már léteznek vizsgálati módszerek a bandacímkeregészet keretében; a továbbra is nyitott kérdés az, hogy az ESPR-delegált jogi aktus hogyan kapcsolódik ezekhez, vagy saját módszert ír-e elő. Az a vállalkozás, amely már most adatokat gyűjt, helyesen jár el, ha rögzíti az alkalmazott vizsgálati módszert és -feltételeket, így a végső módszerre történő későbbi csatlakozás átláthatóbb lesz.

Mérés és számítás közötti különbség

Nem minden érték egy digitális termékútlevelben származik fizikai tesztből. A 39. cikk lehetőséget ad számítási módszerekre, például olyan tulajdonságok esetében, amelyeket nem praktikus mérni terméktételenkénti alapon. Egy adott érték esetében az újrahasznosított gumi aránya a receptura és beszerzési adatokra alapuló számítás alkalmasabbnak tűnik, mint egy laboratóriumi teszt. Itt is igaz: mely számítási módszer elfogadható a gumiabroncsos útlevélhez, még nem rögzített, de a "mért" és "számított" közötti megkülönböztetés már most is lényeges a saját nyilvántartásban.

Igazodás a gumiabroncs-címkéről már kötelezően előírtakhoz

A gumikra már létezik kötelező tesztmódszer a gördülési ellenállás, nedves tapadás és zaj esetében, amelyet a gumiabroncs-címke rendelet ír elő. Az ESPR-ről szóló felhatalmazott jogalkotási aktus erre épülhet, de ez egy választás, amelyet a jogalkotónak még meg kell hoznia. Azok a vállalkozások, amelyek szeretnék megérteni, hogy ez a két szabályozás hogyan viszonyul egymáshoz, további háttérinformációkat találnak hogyan viszonyul a gumiabroncs-címke a digitális termékútlevélhezarról. Aki már most rendelkezik címkeadatokkal, azzal esetleg olyan alapot épít ki, amely a útlevélhez is felhasználható — anélkül, hogy ezt biztonságossá lehetne tenni.

Hol sül el a gyakorlatban

Egy importőr tesztelési eredményeket vesz át a gyártótól anélkül, hogy rögzítené, mely norma vagy tesztprotokoll alapján kapták azokat. Amint a felhatalmazott jogalkotási aktus egy konkrét módszert előír, már nem lehet nyomon követni, hogy az eredeti mérés megfeleltek-e annak.

Egy nagykereskedelmi vállalat egy termékvonalhoz néhány éves tesztelési adatokat használ, miközben a tesztberendezés vagy -norma időközben módosult. Az útlevélben szereplő érték ezért eltér attól, amit egy aktuális mérés adna.

Egy vállalat mérési eredményeket és gyártó-közleményeket keveri össze megkülönböztetés nélkül: néhány érték laboratóriumi tesztből származik, mások a szállító becslése. Az útlevélben egymás mellett helyezkednek el, anélkül hogy világos lenne, mely módszer mely értékhez tartozik.

Egy flottakezelő, aki maga importál gumiókat, feltételezi, hogy egy másik szabályozásra vonatkozó CE-megfelelőségi teszt az egyébként érvényes alátámasztásként szolgál a terméktöltéshez, holott a teszt alkalmazási köre nem egyezik meg azzal, amit a 39. cikk megkövetel.

Egy gyártó megváltoztatja egy gumiótípus kaucsukösszetételét, de a gördülési ellenállásra vagy a zajra korábban mért értékeket nem határozzák meg újra — így az azonosítás olyan értéket mutat, amely már nem felel meg a jelenlegi terméknek. Ez az adatfrissítés gyakoriságára vonatkozó kérdést is érinti milyen gyakran kell frissíteni az adatokat a terméktöltésben.

Mit rögzíthet

• A azonosítás minden egyes adata: milyen tesztmódszert vagy számítási módot alkalmaztak, és ki végezta (saját laboratórium, külső tesztelő szervezet, gyártó által közölt adat).
• A méréskor alkalmazott szabvány vagy tesztprotokoll verziója vagy közzétételének dátuma.
• A tesztfeltételek (dátum, tesztkonfiguráció, használt berendezés) a gumiótöltési szabályozás keretében már végzett mérésekhez.
• Egy áttekintés, hogy mely értékeket mérték meg és melyeket számítottak ki, a számításoknál használt alapfeltevésekkel — releváns például a a kaucsukösszetételre vonatkozó adatok rögzítésénél.
• Levelezés a gyártóval vagy importőrrel az összeállított értékek eredetéről, hogy a módszer későbbi módosításakor egyértelmű legyen, mely adatokat kell újra értékelni.
• Egy változásnapló, amely rögzíti, hogy egy érték mikor lett megállapítva és egy tesztmódszer melyik verziója alapján, hogy ez összhangban legyen a kérdéssel hogy az adatok az azonosítás már megjegyzés után módosíthatók-e.

Amint a gumiókra vonatkozó delegált jogi aktus közzé lesz téve, itt jelenik meg a konkrét módszer. Addig is fontos tudni, hogy mit mért vagy számított ki már most, és milyen módszer alapján — hogy a végleges szabályokhoz való igazodás később ne váljon rejtvénnyé.